Humanista műveltségű, a reformáció híve. Prédikátor korában (1570-80-as években) írta főművét, hatalmas prédikációgyűjteményét Prédikációk egész esztendő által (1584) címen. Inkább olvasásra szánta, nem elmondásra. Magyarra dolgozta át Szophoklész Élektráját (1558), a cselekményt a magyar viszonyokhoz igazítva. Ez az első magyar tragédia. A Prédikációk 4. könyvének 2. része az Ördögi kísértetek (1578), melybe összegyűjtötte kora külföldi és hazai ördöghistóriáit, s jellemző képet adott a XVI. századi ember lelki életéről. Énekek három rendben (1582) című énekeskönyve nemcsak a templomi, hanem a házi magánájtatosságot is szolgáló gyűjtemény.