Az első romantikus dráma alkotója. Az
Othello (1829) sikerét csak Hugo
Hernanija múlta fölül. Filozofikus
versei és drámai költeményei alapgondolata, hogy az ember magányra,
boldogtalanságra született. Ez Mózes című
versének, Stello (1832)
című regényének, s az ebből írt
Chatterton (1835) című drámájának
témája. A kiválasztott (a költő) csak boldogtalan lehet az őt meg nem értő
társadalomban. Az új nemzedék a Chattertonból
merítette polgárgyűlöletét, ez a mű táplálta pesszimizmusát. Az Isten helyett a
humánumban, az ember teremtő erejében hisz (Tengerbe
vetett palack, (1853).
Legszebb filozófiai költeménye, a
Sorsok (1864) posztumusz. A szimbolista költők elődjüknek
tekintették.