Az orosz romantika legnagyobb alakja. Első nagyszabású műve a folklorisztikus elemeket mutató Ruszlán és Ludmilla (1820) elbeszélő költeménye. A poéma műfaját megújítva írja A kaukázusi fogoly és A bahcsiszeráji szökőkút 1820-as műveit. Az előbbi, illetve a Cigányok (1824) a Jevgenyíj Anyegin (1833) című verses regényének előlegzése, bennük tűnik fel a kor hőse, a felesleges ember, csupán az orosz viszonyokból kiemelve, egzotikus keretbe foglalva. A klasszicista dráma szabályaival szakít a Borisz Godunov (1825) című történelmi színműve, s a Mozart és Salieri drámája. Elbeszélései közül kiemelkedik A pikk dáma (1833), melyben megvalósította az egyszerű, tömör írás stílusprogramját. Magára vette a vátesz-költő szerepét (A próféta), Nagy Péter korát a nemzetté szerveződés idejének tekintette (A bronzlovas című poéma, 1833). Alkotásaival minden műnemben megalapozta az orosz irodalmat.