Első regényének (Nyár a kastélyban, 1921) sikere után újságíróból irodalmárrá lesz. Világnézetét főművében, a modern természettudományok tanaival átszőtt Szép új világ (1932) című világhírű ellenutópiájában fejti ki, ami az amerikai tömegtermelés és megváltozó ideológia kigúnyolása. Legjobb társadalmi regénye A vak Sámson (1936). Ebben a pacifista műben megjelenik a Gandhi-féle passzív ellenállás tana. Utolsó regénye, a Sziget (1962) valamelyest pozitív utópia, a passzív jóságban, életörömben találja meg végső ideálját.