René Descartes (1596-1650)

A józan ész az a dolog, amely a legjobban oszlik meg az emberek között (...) Az a képesség, amelynél fogva helyesen ítélünk és az igazat megkülönböztetjük a hamistól - s tulajdonképp ez az, amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk -, természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek eszesebbek másoknál, hanem azért, mert gondolatainkat különböző utakon vezetjük, s nem ugyanazokat a dolgokat nézzük. Nem elég ugyanis, hogy valakinek jó esze legyen; a fődolog az, hogy azt jól használja. (I.)

(Ford.: Szemere Samu nyomán)

Le bon sens est la chose du monde le mieux partagée... (...) La puissance de bien juger, et distinguer le vrai d' avec le faux, qui est proprement ce qu' on nomme le bon sens, ou la raison, est naturellement égale en tous les hommes; et ainsi que la diversité de nos opinions ne vient pas de ce que les uns sont plus raisonnables que les autres, mais seulement de ce que nous conduisons nos pensées par diverses voies, et ne considérons pas les mêmes choses. Car ce n' est pas assez d' avoir l' esprit bon, mais le principal est de l' appliquer bien.
(I.)

Az első szabály, amit követtem, az volt, hogy soha semmit ne fogadjak el igaznak, míg nyilvánvaló módon nem ismertem meg annak...(...)
A második az volt, hogy vizsgálataim minden nehezebb tárgyát annyi részre osszam, ahányra csak lehet s kell osztani jobb megfejtése céljából.
A harmadik, hogy bizonyos rendszert kövessek gondolkodásomban, mégpedig olyant, hogy a legegyszerűbb és legkönnyebben megismerhető tárgyakon kezdem a vizsgálatot, s csak lassan.
Az utolsó pedig, hogy mindenütt oly teljes felsorolásokra s oly általános áttekintésekre fokozatosan haladok a legösszetettebbek ismeretéhez...(...)törekedjem, hogy biztos legyek abban, hogy semmit ki nem hagytam.
(II.)

(Ford.: Alexander Bernát nyomán)

Le premier /précepte/ était de ne recevoir jamais aucune chose pour vraie que je ne la connusse évidemment être elle;...(...)
Le second, de diviser chacune des difficultés que j' examinerais en autant de parcelles qu' il se pourrait, et qu' il serait requis pour les mieux résoudre.
Le troisième, de conduire par ordre mes pensées, en commençant par les objets les plus simples et les plus aisés à connaître, pour monter peu à peu comme par degrés jusques à la connaissance des plus composés...(...)
Et le dernier, de faire partout des dénombrements si entiers et des revues si générales, que je fusse assuré de ne rien omettre.
(II.)

De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképp kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem. (...) Észrevettem, hogy ebben a tételben: gondolkodom, tehát vagyok, csak egy dolog az, ami meggyőz e tétel igazságáról, ti. az, hogy nagyon világosan belátom: ahhoz, hogy gondolkodjunk, léteznünk kell.
(IV.)

(Ford.: Szemere Samu nyomán)

Mais aussitôt après je pris garde que, pendant que je voulais ainsi penser que tout était faux, il fallait nécessairement que moi, qui le pensais, fusse quelque chose: et remarquant que cette vérité, je pense, donc je suis, était si ferme et si assurée que toutes les plus extravagantes suppositions des sceptiques n' étaient pas capables de l' ébranler, je jugeai que je pouvais la recevoir sans scrupule pour le premier principe de la philosophie que je cherchais. (...) Et ayant remarqué qu' il n' y a rien du tout en ceci, je pense donc je suis, qui m' assure que je dis la vérité, sinon que je vois très clairement que pour penser il faut être...
(IV.)