Gyász (1931)
Nem kell az
embernek az Istennel kikezdeni. Ha valamit elvesz, ne mondjuk, hogy amit adna,
az se kell. Az ember csak magának árt, ha durcáskodik.
Iszony (1947)
Az emberek viszonyát nem az
szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.
(I. rész)
Az borzasztó, hogy az
embernek a durvaság, az esztelen beszéd, nemcsak a vádolás, de még a ráfogás is
könnyebbség, igen: majdnem hogy élvezet lehet. Azt, ami benned van, nem
mondhatod ki: találsz hát ezer ürügyet, hogy kimondhass valamit. Az iszony is olyan mint a bűntudat. Az ember nem árulhatja el
egyszerre, hogy ölt, el kell hát árulnia ezerszer.
(II. rész)
Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit
tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg
önmagának.
(II. rész)
VII. Gergely (1937)
Az ember törekedik a jó
felé. Csak a maga homályában megváltozik, átalakul a jó; indulat, tudatlanság
hozzáadja magát, s az ember ebben a félvilágosságban botorkál. Aki nem vet
számot az emberekben lakó homállyal, az nem becsüli meg a homálytól vezetett jó
igyekezetük. Megátalkodottságot lát, ahol nincs, csak tökéletlen igyekezet.
(Desiderius; V. felvonás)
Szerettem az igazságot,
gyűlöltem a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben.
(Gergely, V. felvonás)
Széchenyi (1946)
A tanulság minálunk
mindig ez volt. Rákócziaknak, Hajnócziaknak, Széchenyieknek: Rodostó, vérpad,
bolondház.
(Széchenyi, III. felvonás)
Galilei (1953)
Én a kinyilatkoztatott
igazságok elsőbbségét nem vonom kétségbe. De vannak kérdések, amelyekben
nem történt kinyilatkoztatás. Isten csak az erkölcs és a szeretet kérdéseiben
tartotta fontosnak, hogy mintegy személyesen szóljon, az olyan kérdéseket, mint
a természet szerkezete, tévelygő eszünk tornájául hagyta.
(Galilei; I. felvonás)
Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant,
vagyonost, szegényt. Akármi van a fejemben, a
Sinai-hegy nekem sem adott külön tízparancsolatot.
(Galilei; IV. felvonás)
II. József (1954)
Nehéz valakinek az
érdekeit a kedve ellenére védeni.
(Eleonóra, I. felvonás)
A két Bolyai (1961)
Atlasz bírhatja a
földgömböt vinni, de nem bírhat közben csigát is pörgetni.
(János, I. felvonás)
Ami az apának féltés, a
fiúnak, főként, ha megmutatta az erejét: szekatúra lehet...
(Antal, II. felvonás)