Az Undor (1938)
La Nausée
Fölösleges a gesztenyefa, ott, szemben
velem, kissé balra, fölösleges a
Velléda- szobor... És én - én, aki erőtlenül, bágyadtan,
szemérmetlenül ültem, emésztettem, és
komor gondolatokat forgattam fejemben, fölösleges
voltam én is. (...) Végzek magammal,
ötlött fel bennem, hogy ezek közül a felesleges létezők közül legalább egyet megsemmisítsek. De halálom is felesleges
lett volna. (...) Az esetlegesség a lényeg.
Amivel azt akarom mondani,
hogy a létezés, már meghatározása szerint is, nem azonos a szükségszerűséggel. Létezni annyi, mint
itt lenni, egyszerűen csak annyi; a
létezők megjelennek, lehetővé teszik,
hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket.
(Ford.: Réz Pál)
De trop, le marronnier, l en face de moi
un peu sur la gauche. De trop, la
Velléda... Et moi - veule, alangui, obscène, digérant, ballottant de mornes pensées - moi aussi j' étais de trop. (...) Je revais vaguement de me supprimer, pour
anéantir au moins une de ces existences
superflues. Mais ma mort même
eût été de trop. /.../
L' essentiel c' est la contigence. Je
veux dire que, par définition, l' existence n' est pas la nécessité. Exister,
c' est être l à,
simplement; les existants apparaissent, se laissent rencontrer, mais on ne peut
jamais les déduire.
Zárt tárgyalás (1944)
Huis Clos (1944)
- Hát ez a
pokol! Sose hittem volna... Emlékezzetek csak: kén, máglya, rostély... Ó, micsoda tréfa! Nincs szükség rostélyokra, a
pokol - az a Többiek.
(GARCIN, V. jelenet)
(Ford.: Hegedüs Zoltán)
Alors c'
est ça l' enfer. Je n' aurais jamais cru... Vous vous rappelez: le soufre, le bûcher, le gril... Ah! quelle plaisanterie. Pas besoin de gril,
l' enfer, c' est les Autres.
(GARCIN, V.)