Jean-Paul Sartre (1905-1980)


Az Undor (1938)
La Nausée
Fölösleges a gesztenyefa, ott, szemben velem, kissé balra, fölösleges a Velléda- szobor... És én - én, aki erőtlenül, bágyadtan, szemérmetlenül ültem, emésztettem, és komor gondolatokat forgattam fejemben, fölösleges voltam én is. (...) Végzek magammal, ötlött fel bennem, hogy ezek közül a felesleges létezők közül legalább egyet megsemmisítsek. De halálom is felesleges lett volna. (...) Az esetlegesség a lényeg. Amivel azt akarom mondani, hogy a létezés, már meghatározása szerint is, nem azonos a szükségszerűséggel. Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket.

(Ford.: Réz Pál)


De trop, le marronnier, l en face de moi un peu sur la gauche. De trop, la Velléda... Et moi - veule, alangui, obscène, digérant, ballottant de mornes pensées - moi aussi j' étais de trop. (...) Je revais vaguement de me supprimer, pour anéantir au moins une de ces existences superflues. Mais ma mort même eût été de trop. /.../ L' essentiel c' est la contigence. Je veux dire que, par définition, l' existence n' est pas la nécessité. Exister, c' est être l à, simplement; les existants apparaissent, se laissent rencontrer, mais on ne peut jamais les déduire.
Zárt tárgyalás (1944)
Huis Clos (1944)
- Hát ez a pokol! Sose hittem volna... Emlékezzetek csak: kén, máglya, rostély... Ó, micsoda tréfa! Nincs szükség rostélyokra, a pokol - az a Többiek.
(GARCIN, V. jelenet)

(Ford.: Hegedüs Zoltán)


Alors c' est ça l' enfer. Je n' aurais jamais cru... Vous vous rappelez: le soufre, le bûcher, le gril... Ah! quelle plaisanterie. Pas besoin de gril, l' enfer, c' est les Autres.
(GARCIN, V.)