Ivo Andrić (1892-1975)
Иво Андрић (1892-1975)


Híd a Drinán (1945)
На Дрини ћуприла (1945)
Nincsenek véletlen építmények, olyanok, amelyek elszakadnak az emberi társadalomtól, annak szükségleteitől, kívánságától és fölfogásától, amelyekben keletkeztek, aminthogy az építészetben nincsenek önkényes vonalak és indokolatlan formák. S minden nagy, szép és hasznos építmény keletkezése és élete, valamint viszonya a településhez, amelyben emelték, gyakran viseli magában a történelem egybehangzó és titokzatos drámáit. Mindenesetre egy bizonyos: a kisváros embereinek élete és a híd között szoros, évszázados kapcsolat van. Sorsuk annyira egybefonódott, hogy különválasztva nem is lehet elképzelni s kimondani. Ezért a híd keletkezéséről és sorsáról szóló történet egyben a kasaba és embereinek élettörténete is, nemzedékről nemzedékre szóló történet, éppúgy, mint ahogy a hídról szóló minden elbeszélésben jelen van a tizenegy boltívű híd vonala, s középen fönn a korona, a kapu.
(I.)

(Ford.: Csuka Zoltán)


Нeмa случаjних граћевина, издвоjених из љyдcког друштва у коме су никле‚ и његових потреба‚ жеља и схватања, као што нема произвољних линиjа и безразложних облика у неимарству. А постанак и живот сваке велике, лепе и корисне граћевине, као и њен однос према насељу у коме jе подигнута‚ често носе у себи сложене и таjанствене драме и историjе. Cвакако, jедно jе известно: измећу живота људи у касаби и овога моста постоjи присна‚ вековна веза. Њихове су судбине тако испреплетене да се одвоjено не даjу замислити и не могу казати. Cтога jе прича о постању и судбини моста у исто време и прича о животу касабе и њених људи, из нараштаjа у нараштаj, исто као што се кроз сва причања о касаби провлачи и линиjа каменог моста на jеданаест лукова, са капиjом, као круном, у средини.
(I.)