A farkas és a bárány
Lupus et agnus
A szomjas farkas és a szomjas kis bari
ugyanazon patakra ment véletlenül.
A jámbor gyapjasnál az ordas följebb állt,
gonosz szándékkal mégis így kötött belé.
"Mért bolygatod fel nékem a patak vizét,
ha én iszom?" A gyapjas félénken felelt:
Hogyan tehetném, kérlek, mit szememre hánysz?
Hiszen a víz felőled árad szájamig."
A meghazudtolt farkas így acsarkodott:
"Fél éve rútul rágalmaztál engemet."
"Hisz akkor még nem éltem én" - felelte az.
"Apád gyalázott akkor, istenuccse, ő" -
és ráugorva széjjelmarcangolta őt.
Oly emberekről íródott e kis mese,
kik ártatlant koholt ürüggyel nyomnak el.
(I. 1., 10-15)
(Ford.: Terényi István)
Ad rivum eundem lupus et agnus venerant
siti compulsi; superior stabat lupus
longeque inferior agnus. Tunc fauce improba
latro incitatus iurgii causam intulit.
"Cur, inquit, turbulentam fecisti mihi
aquam bibenti?" Laniger contra timens:
‚Qui possum, quaeso, facere, quod quereris, lupe?
A te decurrit ad meos haustus liquor.'
Repulsus ille veritatis viribus:
"Ante hos sex menses male, ait, dixisti mihi."
Respondit agnus: "Equidem natus non eram."
"Pater hercle tuus ibi, inquit, male dixit mihi."
Atque ita correptum lacerat iniusta nece.
Haec propter illos scripta est homines fabula,
qui fictis causis innocentes opprimunt.
(I. 1., 10-15)