D. Burljuk - A. Krucsonih - V. Majakovszkij - V. Hlebnyikov
Д. Бурлюк - А. Крученых - В. Маяковский - В. Хлебников

A mi Új Első Váratlanunk olvasóinak.
Csupán mi vagyunk Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó művészetében.
A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák.
Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt ésatöbbit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.(...)
És ha egyelőre még a mi írásainkban is ottmaradtak az Önök „Józaneszének” mocskos bélyegei, mégis elsőként vibrálnak felettünk az Önértékű (Öneredetű) Új Szó Eljövendő Szépségének Villámfényei.

(Ford.: Szabó György)

Читающим наше Новое Первое Неожиданное.
Только мы - лицо нашего Времени. Рог времени трубит нами в словесном искусстве.
Прошлое тесно. Академия и Пушкин непонятнее гиероглифов.
Бросить Пушкина, Достоевского, Толстого и проч., и проч. с Парохода Современности. (...)
И если пока еще и в наших строках осталить грязные клейма Ваших „Здравого смысла” и „Хорошего вкуса”, то все же на них уже трепещут впервые Зарницы Новой Грядущей Красоты Самоценного (самовитого) Слова.