Carmina Burana (12-13. sz.)

Gyönyörű idő ez, hajadonok!
fel, fel vígadozni, fiatalok!

haj, haj,
szín-virág vagyok,

szüzecskéknek szerelmében majd ellobbanok,
újdontúj szerelemtől majd elpusztulok!

Fülemüle csattog oly édesen,
s oly szépen hangicsál, hogy a szívem sajog.

haj, haj,
szín-virág vagyok,

szüzecskéknek szerelmében majd ellobbanok,
újdontúj szerelemtől majd elpusztulok!
(1-2. vsz.)

(Ford.: Jékely Zoltán)

Tempus est iucundum, o virgines,
Modo congaudere, vos iuvenes!
O, o totus floreo,
Iam amore virgináli totus ardeo,
Novus, novus amor est, quo pereo.

Cantat philomela sic dulciter,
Et modulans auditur, intus caleo;
O, o totus floreo,
Iam amore virgináli totus ardeo,
Novus, novus amor est, quo pereo.
(1-2. vsz.)

Íme újra,
az óhajtva

várt tavasz itt van megint,

bíbor díszét
nyítja a rét

s szerte a nap derüt hint,
tünjön hát a gond s a kín!

itt van a nyár,
zord telünk már

viszi rideg árnyait.
(1. vsz)

(Ford.: Takács Gyula)

Ecce gratum
Et optatum
Ver reducit gaudia;
Purpuratum
Floret pratum,
Sol serenat omnia.
Iamiam cedant tristia!
Aestas redit,
Nunc recedit.
Hiemis saevitia
(1. vsz)