Hadd mondja majd a nád susogó szeleidben,
hadd mondja lebegő balzsamlehelleted,
hadd mondja hang, szín és lélek, hadd mondja minden,
hogy: 'Szivük szeretett!'
(16. vsz.)
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Que le vent qui gémit, le roseau qui soupire,
Que les parfums légers de ton air embaumé,
Que tout ce qu' on entend, l' on voit ou l' on respire,
Tout dise: 'Ils ont aimé!'
(16)