| Kr. e. 1800 | A terramare kultúra (bronzkultúra) Észak-Itáliában.
|
| 1000 | Villanova kultúra (vaskori), nagy vánorlások: italicus törzsek megjelenése. Az etruszkok megjelenése. Egyes elemeik talán Kisázsia délnyugati részéből kerültek a mai Toszkánába.
|
| 10.sz . | Első települések a Palatinuson.
|
| 9.sz. | Települések a Capitolium-, Esquilinus-, Quirinalis- és a Viminalis-dombon.
|
| 8.sz. | A Tiberis-folyó menti dombok települései Róma néven egyesülnek.
|
| 753 | Róma alapításának éve a legenda szerint
|
| 750–510 | A monda szerinti hét király időszaka.
|
| 510 | Az utolsó (etruszk) király, Tarquinius Superbus elűzése, a mondabeli királykor vége. A római köztársaság és Karthágó közötti (1) szerződés: a Földközi-tenger nyugati medencéjében a kereskedés monopóliumát elismeri Róma, a rómaiak és szövetségesei sértetlenségét a punok.
|
| 498–493 | A latin háborúk végén Róma elismeri a latin városok autonómiáját.
|
| 494 | Kivonulás a Szent-hegyre (Mons Sacer: az Aventinus), a néptribunusi intézmény létrehozása. A plebejus hadsereg megszervezése.
|
| 451–449 | A decemvírek bizottságot alakítanak a tizenkét táblás törvény létrehozására.
|
| 406–396 | Utolsó háború Veii ellen, a rómaiak elfoglalják és lerombolják a várost. Lehetséges az északi terjeszkedés. Megindul a gallok, samnisok népvándorlása.
|
| 387 | A gallok betörése Itáliába; Brennus elfoglalja és megsarcolja Rómát. (Vae victis! Jaj a legyőzötteknek!)
|
| 380-tól | Erős falgyűrű, az újjáépített város hét dombja (Róma) köré.
|
| 367 | A Licinius–Sextius-féle földtörvény, mely kedvez a plebejusoknak. Minden hivatal elérhető a plebejus felső réteg számára (dictator 356; censor 351; praetor 337; papi tisztségek 300).
|
| 354 | Római–samnis szövetség a gallok ellen és a szomszédok féken tartására.
|
| 348 | A római köztársaság és Karthágó közötti (2) szerződés: elzárják a Földközi-tenger nyugati medencéjét a római-latin kereskedelem elől, de szabad a kereskedés Szicíliában és Karthágóban.
|
| 343–341 | Az első samnis háború, római győzelem.
|
| 340–338 | A latin háború.
|
| 326–304 | A második samnis háború; 321 római vereség a caudiumi hágónál; „szégyeniga” alatt vonulhatnak el.
|
| 326 | Poetelius törvénye: az adósrabszolgaság megszüntetése Rómában.
|
| 312 | Appius Claudius cenzorsága. Az első vízvezeték és a capuai országút (Via Appia) építése.
|
| 306 | Róma és Karthágó közötti (3) szerződés.
|
| 298–290 | A harmadik samnis háború, római győzelem (a samnis, etruszk, kelta, sabin, lucanus, umber szövetség tagjait külön-külön győzi le). 295 béke az etruszkokkal.
|
| 287 | Hortensius törvénye. A népgyűlés határozatai azonos rangra emelkednek a szenátus határozataival (leges), a patriciusok összeolvadnak a gazdagabb plebejusokkal, kialakul az új uralkodó osztály, a nobilitas.
|
| 285–282 | A kelták elleni harcokkal Róma biztosítja uralmát Közép-Itáliában.
|
| 282–272 | Róma és Tarentum háborúja, amelybe beavatkozik az epirusi király, Pyrrhus.
|
| 279–272 | Háború Pürrhosz ellen, „pürroszi győzelem” Ausculumnál. Róma győzelme. Harci szövetség Róma és Karthágó között. Tarentum kapitulációja.
|
| 265 | Az etruszk Volsinii elfoglalása. Róma befejezi Itália meghódítását.
|
| 264–241 | Az első pun háború; a római hajóhad győz a Mylaenál (260) és Economusnál (256), Aegatusnál (241). Karthágó lemond Szicíliáról, így az az első római provincia lett.
|
| 238 | Szardíniát Rómához csatolják, Korzikát elfoglalják.
|
| 229–228 | Az első illír háború, a tengeri kalózkodás megszüntetése.
|
| 219 | A második illír háború.
|
| 218–202 | A második pun háború; 216-ban a cannaei csatában a római történelem legsúlyosabb veresége Hannibáltól; „Hannibal ante portas” (211) végül a római győzelem a zamai csatában (202). Karthago lemond Hispaniáról, hadisarcot fizet.
|
| 215–205 | Az első makedón háború.
|
| 210 | Szicília Rómáé (Szürakuszai és Agrigentum meghódításával).
|
| 200–197 | A második makedón háború. A római agresszió a Földközi-tenger keleti térségében. Római győzelem a künoszkefalai ütközetben.
|
| 192–188 | A szír (Szeleukida) háború III.Antiokhosz ellen. Róma győzelme a magnesziai csatában. AZ apameiai békével Róma a Földközi-tenger keleti medencéjének ura.
|
| 171–168 | A harmadik makedón háború. Római győzelem a püdnai csatában. Makedóniát római tartománnyá szervezik.
|
| 154 | A luzitánok és a keltibérek felkelése Viriatus vezetésével.
|
| 149–146 | A harmadik pun háború, Karthágó lerombolása (Cato: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam”) és bevetése sóval. Africa provincia.
|
| 146 | Korinthosz lerombolása és Görögország meghódítása.
|
| 136–132 | Az első szicíliai rabszolgafelkelés Eunus vezetésével.
|
| 134–133 | Scipio meghódítja Numantiát (Hispánia), amely 154 óta a Viriatus vezette szabadságharc központja.
|
| 133 | Tiberius Gracchus tribunátusa. A latifundiumok felosztására irányuló demokratikus népmozgalom kezdete. III.Attalosz végrendeletében Rómára hagyja Pergamont.
|
| 132–130 | Arisztonikosz felkelése Pergamonban.
|
| 129 | Asia provincia.
|
| 123–122 | Gaius Gracchus tribunátusa. Az agrártövény felújítása, mozgalmát leverik.
|
| 113–101 | Háború a germán kimberek és teutonok ellen, sorozatos vereségek. Marius hadseregreformja (104) után sikeres visszavágások (102 és 101-ben).
|
| 111–105 | Jugurtha numídiai király elleni háború, római kudarcok, majd Marius befejezi a háborút (106); a királyt kiadják Sullának (105). A jugurthai birodalom keleti részéből: Numidia provincia.
|
| 91 | Livius Drusus Minor a gracchusi tervek felújítása, őt is meggyilkolják.
|
| 91–89 | Szövetséges háború, megkapják a polgárjogot (89, lex Plautia Papiria).
|
| 88–84 | Az első háború Mithridatész pontusi király ellen Kisázsiában és Görögországban (a polgárháborúk kezdete).
|
| 88 | Epheszoszi éjszaka: 80000 római lemészárlása Kis-Ázsiában. Sulla sikeres (optimaták) államcsínye, seregével elfoglalja Rómát.
|
| 87–82 | Marius híveinek (a néppártiak) uralma.
|
| 83–82 | A második mithridatészi háború.
|
| 82–79 | Sulla diktatúrája, az elítéltek listájának kifüggesztése (proscriptio). Végül önként lemond a hatalomról, visszavonul, 78-ban meghal.
|
| 77–71 | Pompeius küzdelmei a Marius-pártiakkal Hispániában.
|
| 74–64 | A harmadik mithridatészi háború. Lucullus ellen fellázad a hadsereg, a senatus visszahívja (68-ban); Pompeius vezetésével Róma győz.
|
| 73–71 | A Spartacus-féle rabszolgafelkelés. Crassus és Pompeius végül győznek, nagy a megtorlás.
|
| 70 | Crassus és Pompeius consulsága, Sulla törvényeit érvénytelenítik (tribunusi hatalom; bírói poszton senatori, lovagi osztozás az utánuk következő censussal; a plebiscitumok törvényerejűek).
|
| 67–64 | Pompeius befejezi a tengeri kalózok elleni hadjáratot; győz keleten és új rendet hoz: új provinciák (Pontus, Szíria és Cilicia) és cliens államok.
|
| 63–62 | Catilina-féle összeesküvés, Cicero leleplezi.
|
| 60 | Az első triumvirátus: Pompeius, Caesar és Crassus
|
| 58–50 | Caesar gall háborúja.
|
| 49–45 | Caesar polgárháborúja a Róma feletti hatalomért.
|
| 48 | Pompeius veresége Pharszalosznál, Egyiptomba menekül, megölik.
|
| 47 | Caesar győz a pontusi Pharnakész felett („Veni, vidi, vici” – jöttem, láttam, győztem).
|
| 45 | Caesar győz Mundánál Pompeius fiai felett, egyeduralmának kezdete. Örökös dictator, imperator.
|
| 44 | Caesart március idusán meggyilkolják.
|
| 43 | A második triumvirátus: Antonius, Lepidus, Octavianus.
|
| 39–36 | A triumvirek egyezsége Sextus Pompeiusszal, majd összefogásuk ellene.
|
| 31 | Az actiumi tengeri ütközet; Octavianus egyeduralma. 30-ban Alexandria elfoglalása, Antonius és Kleopátra (36-tól házasok) öngyilkos lesz. Egyiptom római provincia. Tkp. a császárság kora kezdődik, s tart 476-ig. Benne a principátus: Kr.e.27– 284-ig avagy a (korai) császárság.
|
| 27 | A principátus bevezetése. Octavianus egyeduralkodó a köztársaság leplében, aki formálisan helyreállítja a köztársaságot, valójában minden fontos magisztrátust egyesít személyében (imperator, proconsul, princeps senatus, tribunus plebis, pontifex maximus és egy új méltóság, amelyről a korszak a nevét kapja: princeps populi Romani; hatalmának alapja imperium maius és a tribunicia potestas) majd felveszi az Augustus nevet. Augustus külpolitikájának alapgondolata a Pax Romana.
|
| 27–Kr. u. 6-ig | Az első időszakban hódító jellegű háborúk (Hispania teljes meghódítása; Alpesek keleti vidéke; Pannonia provincia (6); Germania provincia alapítása).
|
| 18 | Az erkölcsök törvényi szabályozása.
|
| 17 | Róma századévi ünnepségei; általános világbéke kihirdetése (pax Augusta).
|
| 13–9 | Agrippa és/majd Tiberius leigázzák a pannonokat. Kialakul a Duna–Eufrátesz határvonal.
|
| 9 | A Békeoltár (Ara pacis Augustae) fölszentelése a Mars-mezőn.
|
| Kr. u. 4 | A sorra elhalt lehetsége utódok helyett Tiberiust adoptálja Augustus, így jelöli követőjévé.
|
| 6–14 | Védekező háborúk: pannoniai (6–9) és illyr lázadás; teutoburgi vereség (9) a germánoktól. Augustus halála, istenné avatása. Katonalázadások (pannoniai és rajnai légiók) 14-ben.
|
| 14(–37) | A Julius–Claudius-dinasztia (68-ig). Tiberius császár lett (senatusi határozattal).
|
| 14 | A comitiák megszüntetése, a népet megfosztják tisztviselő-megválasztási jogaitól, a senatusra ruházzák azt.
|
| 37–41 | Caligula (katonacsizmácska) ugyan a néppel választatja a tisztviselőket, de megkezdi a principátus hellenisztikus (keleti) jellegű istenkirálysággá alakítását (Caesar és Isten). Megölik Caligulát.
|
| 41–54 | Claudius az augustusi hagyományokhoz tér vissza. A rendezett közigazgatás mellett kiépülnek udvari hivatalok (benne felszabadított rabszolgái nagy szerepével). Felesége gyilkolja meg (Agrippina) fia érdekében.
|
| 54–68 | Nero boldog évekkel kezd, majd cezarománia, legyilkoltatja környezetét, rokonságát. Végül öngyilkos lett.
|
| 68–69 | A négy császár éve (Galba, Vitellius, Otho és Vespasianus).
|
| 69–69 | A Flavius-dinasztia.
|
| 69–79 | Vespasianus.
|
| 70 | A zsidók 66-tól tartó felkelésének leverése; fia, Titus Jeruzsálemet elfoglalja.
|
| 79–81 | Titus uralkodása alatt kitör a Vezúv (79), eltemeti Peompeiit, Stabiaet, Herculaneumot.
|
| 81–96 | Domitianus uralkodása; kezdeti népszerűsége despotizmusba csap át: Dominus et Deus címet követel magának; végül palotaforradalom során meggyilkolják. A skót határfal megépítése (84).
|
| 96–192 | Az adoptált császárok kora: dinasztikus elv helyett az örökbefogadás érvényesült; a legalkalmasabb kiválasztása.
|
| 98–98 | Nerva princeps a senatus által; testőrségi lázadás után örökbe fogadja (97) a hispániai Traianust.
|
| 98–117 | Az első provinciai eredetű, utolsó római hódító császár. A dákok leigázója (101-2; 105) Dacia provincia. Arabia provincia (106). Armenia, Assyria és Mesopotamia provincia létrehozása. A Római Birodalom elérte legnagyobb kiterjedését.
|
| 117–138 | Hadrianus feladja a keleti hódításokat, békepolitikát követ. Kiépül a limes (határ) vonala. A császári bürokrácia kiépítése. A közigazgatást az utazó császár ellenőrzi. 132–135 A zsidók Bar Kochba-felkelésének Hadrianus Jeruzsálem elfoglalásával vet véget.
|
| 138–161 | Békés politikáját folytatja Antoninus Pius.
|
| 161–180 | Marcus Antonius filozófus-császár 169-ig Verusszal, örökbefogadás révén „testvérével” uralkodott: kettős császárság. Állandó harcokban kell védenie a birodalmat a parthusoktól (162–166), hatalmas pestisjárvány készteti békére; majd a germán markomannokkal szemben (I. 167–175; II. 178–180) védekezik. Megkezdődik a hanyatlás fia alatt, aki társuralkodója 176-tól, s akivel a dinasztikus elv érvényesül:
|
| 180–192v | Commodus Hercules és Mithrasz megtestesülésének képzeli magát, cezaromániás, akit palotaforradalom veszejt el.
|
| 193 | A második négy császár éve, közülük Septimus Severus kerekedik felül (Pannoniából), és dinasztiát alapít: 193–235.
|
| 193–211 | Septimus Severus ötéves polgárháborút követően a parthusok ellen győztes hadjáratot vezet (198). A határőrségből a senatust háttérbe szorító erő válik; megszüntetik az adóbérlést és Róma ill. Itália előjogait. Fiai: Caracalla 198-tól első társuralkodója, Geta 209-től a második, de őt megöleti bátyja. 211–217-ben Caracalla császár egyeduralkodó.
|
| 212 | Constitutio Antoniniana: egységes jog: megadja a teljes római polgárjogot a provinciák minden szabad lakosának. Harc a Rajnánál az alemannokkal, az Euphrátesznél a parthusokkal; megölik a császárt, Macrinus rövid uralkodása után, Caracalla unokaöccsét, a szír napisten papját: Heliogabalust kiáltják császárrá.
|
| 218–222 | Heliogabalus időszakában Baál-kultusz Rómában és nagyanyja befolyása. A testőrgárda végez velük; unokatestvére
|
| 222–235 | Severus Alexander következik, akit anyja irányít. Parthus (231) és markomann (232) harcok után végez velük a fellázadt hadsereg Mainzban.
|
| 235–305 | A katonacsászárok időszaka: kipróbált helyi hadvezérek, akiket a hadsereg tesz császárrá, majd rövid uralkodás után általában megölnek.
|
| 235–238 | Maximinus Thrax, legyőzi az alemannokat. A parthusokat legyőzi az Újperzsa Birodalom, a Szászánidák, már ők fenyegetnek, betörnek Metopotámiába 237-ben.
|
| 238–244 | Az afrikai helytartót, I.Gordianus kiáltották ki császárnak, de fiával együtt megölték, azért 14 éves unokája, III.Gordianus lett az uralkodó, aki leverte Thraxot; a perzsákat pedig gót segédcsapatokkal meg tudta állítani, és rábírta Mezopotámia elhagyására (237). Utóda gyilkosa
|
| 244–249 | Philippus Arabs békét kötött a perzsákkal, de alulmaradt
|
| 249–251 | Deciusszal szemben; aki az első keresztényüldözés elrendelője (250), s elesett a gótokkal vívott harcokban.
|
| 251–253 | Trebonianus Gallus békét kötött velük.
|
| 253–260 | Valerianus folytatja a védekezést keleten, fiát (Gallienust) a nyugati területek társuralkodójává teszi. Apja Észak-frikában fogságba esik. Fia
|
| 260–268 | hadseregreformot vezet be. Sikeresen harcol a germánok ellen, de az egyes tartományok legiói vezéreiket kiáltják ki császárnak (253–268 a harminc zsarnok uralma).
|
| 268–325v | Megkezdődik az illír császárok kora.
|
| 268–270 | II. Claudius győz az alemannok, majd a gótok ellen, de a pestis vele végez.
|
| 270–275 | Aurelianus császár helyreállítja a birodalom egységét; Dominus et Deus (Úr és Isten) címet vesz fel, és bevezeti az államvallássá tett császárkultusszal összefonódó napkultuszt. Sol invictus: a legyőzhetetlen Nap.
|
| 275–276 | Tacitus császár.
|
| 276–282 | Probus követi, megerősíti a dunai és rajnai határvédvonalat.
|
| 282–284 | Carus győztes harcokat vív a perzsákkal, de fiaival együtt meggyilkolják őket.
|
| 284–305 | Diocletianus birodalmi reformja, decentralizációval könnyít a birodalmi közigazgatás terhein. Tetrarchiát hoz létre (két augustus, két caesar), övé a kelet rész Nicomedia központtal. Róma nem császári székváros többé, a senatus elveszti minden befolyását. 297-ben 12 közigazgatási körzetre osztja a birodalmat, és 101 provinciára. Abszolutisztikus monarchia lett a birodalom: dominatus (istencsászár, uralkodói öltözette és császári tanáccsal); alattvalókkal, röghöz és korporációkhoz kötött hadsereget ellátó „néppel”. 304–305-ben az utolsó nagy keresztényüldözés. 305-ben augustustársával együtt lemondanak. A tetrarchia összeomlik a társcsászárok közti háborúval. A britanniai légiók jelöltje a kereszt jelével győz 312-ben;
|
| 313 | Milánói edictum, melyben Constantinus és uralkodótársa, Licinius engedélyezik a keresztények szabad vallásgyakorlását.
|
| 324–337 | Nagy Constantinus egyeduralkodó (totius orbis imperator).
|
| 325 | Niceai zsinat a császár elnökletével a keresztény püspökök első egyetemes zsinata. Arius követőit eretneknek minősítik, jóllehet a germánok az ő hitét veszik fel.
|
| 328–373 | Athanasius alexandriai püspök harca az arianizmus ellen.
|
| 330 | Byzantiumból Constantinopolis (Konstantinápoly) néven a pogány Róma keresztény ellenpárja, a birodalom fővárosa lett. Tökéletesíti az abszolutisztikus államot, jellemzőek a keleti ceremóniák, a bürokrácia. Fej- és földadó bevezetése, elkülönült katonai és polgári hatalom, kötelező öröklődő szakmák a polgároknál. Értékálló aranyvaluta veretése.
|
| 337–361 | II.Constantinus győzött az örökségért folytatott testvérharcban, egyeduralkodó lett. Az egyház számára kötelező az arianizmus. Utódja unokaöccse, akivel kihal a dinasztia, s aki, mivel ragaszkodik a pogány vallásokhoz és kultuszokhoz, a hitehagyott melléknevet kapja:
|
| 361–363 | Julianus Apostata. Követője, Jovianus (363–364) elveszíti Armeniát.
|
| 341–383 | Wulfila püspök keresztény hitre téríti a gótokat, lefordítja nekik a Bibliát.
|
| 364–375 | I.Valentinianust az udvar emeli császárrá, testvérét (Valens) pedig ő teszi társuralkodóvá. Helyreállítják a rajnai határvonalat és a britanniai Hadrianus-falat.
|
| 375 körül | A hunok elpusztítják az osztrogótok dél-oroszországi birodalmát. Megindul a népvándorlás.
|
| 375–378 | Valens követi bátyját, majd miután elvész a hadrianopoliszi csatában,
|
| 378–383 | Gratianus. A 376-os letelepítési szerződéssel a birodalomba kötlözött vízigótok fellázadnak. 379-ben keleti társuralkodója I.Theodosius. Az osztrogótok Pannoniában, a vízigótok Makedóniában telepednek le.
|
| 380 | Thesszalonikéi ediktum betiltja az arianizmust (Homoiusion) keleten, az athanaszianizmus válik államvallássá. (Homousion).
|
| 391 | A kereszténység válik államvallássá, betiltanak minden pogány kultuszt.
|
| 392 | Arbogasr, Theodosius frank hadvezére megöli II.Valentinianust, Eugeniust a nyugati területek császárává nevezik ki. Visszahozzák a pogány kultuszokat.
|
| (379–) 394–395 | Nagy Theodosius egyeduralkodó. Halálával fiai felosztják birodalmat, megszűnik annak egysége.
|
| 404-től | A nyugati rész központja Ravenna.
|
| 408–450 | II.Theodosius keletrómai császár, székhelyét hatalmas erődítménnyé építi (412–439); a római jog első kodifikációja fűződik nevéhez (Codex Theodosianus)
|
| 410 | Alarik vízigót vezér kirabolja Rómát.
|
| 434–453 | Attila hatalmas hun birodalma; 451 Catalaunumi csata; 452-ben Rómáig vonul.
|
| 455 | Meggyilkolják III.Valentinianus császárt, aki féltékenységből előző évben megölette Aëtiust, a catalaunumi hőst. Geiserich révén Róma megtudja, mi az a vandalizmus.
|
| 476 | Odoaker germán vezér lemondatja Romulus Augustulust, az utolsó nyugatrómai császárt. |