Már első versesköteteivel (Őszi rombolás, 1932; Menekülő Múzsa, 1935) a Nyugat harmadik nemzedékének élvonalába került. Művészete a gondolatiságnak és a költői szenvedélynek a magyar költészetben ritka ötvözete. Irodalmunk gyönyörű hazafias alkotásai, a hazaszeretet dokumentumai a Cambridge-i elégia című költeménye, s önéletrajzi kisregénye, az Elveszett otthonok (1943). Műfordítói munkássága kiemelkedő, többek között szép tolmácsolását adta Villon Nagy Testamentumának (1940), vagy az Angol barokk lírának (1943).