Drámai újító. Regényíróként legismertebb műve a metafizikai problémák iránti fogékonyságát mutató Szent Lajos király hídja (1927). Humoros regényének (Mennyei ügyekben utazom, 1934) megjelenése után írja jelentős drámáit, az egyéni lét értelmét kutató A mi kis városunkat (1938) és a Hosszú utat (1942). Hősei életének hátterét szűk környezet adja, mindennapi életük eseményei szimbolikus értelmet kapnak, így Wilder kisembere az egész emberiség képviselőjévé lesz. A drámai koncentráció egyik eszköze a naturalista díszlet teljes eltűntetése.