Első novellái a székely falu világát ábrázolták, mesei ihletésű költői realizmussal, életrevaló humorral mutatta be hőseit (Lélekindulás, 1925). Leghíresebb műve az Ábel-trilógia (1932-34). Klasszikus népi hőst teremtett, aki erkölcsi tisztaságával és furfangos eszével győzi le a veszedelmeket. Írásaiban gyakori lett az irreális elem, a mese csodába hajlott, a művek az erkölcsi megigazulás útját keresték (Jégtörő Mátyás, 1936; Ragyog egy csillag, 1937).