Szép Ernő (1884-1953)

Költő, író.

Versesköteteiben (Első csokor, 1902; Énekeskönyv, 1912) a gyermekkor világát állítja szembe a társadalommal. Írásaiban a szegények, kisemberek világát ábrázolta. Kabaréjelenetei, színművei (Patika, 1919; Vőlegény, 1922) igen népszerűek voltak, bár a Kabaret-dalok (1908) már korábban népszerűvé tették. A Lila ákác (1919) abba a regénysorba tartozik, amely a régi Budapest szellemiségét akarta maradandóvá tenni, Molnár Ferenc és Krúdy Gyula művei mellett említendő.