A filozófus-író alakja az övé, a szabadság megvalósításának lehetőségeit kereső művész. Egyértelműen filozófiai munkái, Az irónia fogalmáról, Filozófiai morzsák mellett szépírói-filozofikus műveket írt, melyek közül legismertebb, a Naplók (1834-55), az Élettöredék, és Az életút stádiumai, amit a XIX. századi dán irodalom csúcsának tekintenek. Műveiben, vallásos hitében az objektív bizonytalanság, az emberi létezés paradoxonja, ember és Isten ellentmondásossága csupán egyetlen pontban oldódik fel, az ember szubjektivitásában és Krisztus alakjában. Hite teológiaellenes, önmagából kiinduló, istenképe irracionális.