1954 után Himnuszok Kelet kapujában (1933) és Vád (1939) című gyűjteményes kötetei miatt után sokáig a tiltott írók listáján szerepelt, s csak 1957-től jelenhettek meg újra kötetei. Költői világképét a népköltészet balladai rétege és az átélt szegénysors motiválta. Pásztorének (1935) kötetében a dalok, balladák közvetlen tárgyszerűsége látomásos, szürrealisztikus elemekkel kapcsolódik össze, szinte mágikus erővel. A nincstelen magyar parasztság világképe enciklopédikus teljességgel, 1945 előtti politikai vádként szólal meg önéletrajzában, a Fekete bojtár vallomásai 1-2. (1942-44) köteteiben.