1786-ban jelent meg az elismerést hozó Versek, nagyobbrészt skót népnyelven című kötete. Több száz új dalt írt, valamint régi skót népdalokat formált újjá. Költészete erőteljesen önéletrajzi jellegű, környezetének spontán eseményei mind gazdag, lírai nyelven szólalnak meg (Az árpaföldön; Egy egérhez; Nyugati szél; A vidám koldusok). Költői önarcképének versei a Földmíves volt az apám, Egy dalnok sírfelirata. Burns a parasztköltő, a skótok legnagyobb nemzeti költője. Költészetének központi műfaja a dal (John Anderson, szíven John; Haj-hajdanán).