Elégikus hangételű verseinek témája elrontott élete, filozófiai problémák, részvét a szegények iránt. Mint esszéistát a modern líra, a szimbolizmus, a humor kérdései foglalkoztatták. Az orosz realisták humanizmusának hatására írja önéletrajzi fogantatású Apai örökség (1884) regényét. Elbeszélései közül a Selyembogár (1888) a legjelentősebb. Jellemzők humorelméletének jegyében fogant elmélkedő költeményei, episztolái, Jézus-versei (Ifjú pesszimisták, INRI), és allegorikus, példázatszerű hosszabb poémái (Pán halála). Erősen hatott rá Schopenhauer pesszimizmusa (Századunk pesszimizmusa, 1884). Rengeteg töredéke mellett kiemelkedő értékűek lírai ciklusai, dalai (Első szerelem, Hangulat, Altató).