A szofisták első generációjának egyik kiemelkedő képviselője. Ismeretelméleti, grammatikai és lélektani kérdésekkel foglalkozott. Művei nem maradtak fenn, tanításait Platón, Arisztotelész és Diogenész Laertiosz írásaiból ismerjük. Fő műve a Kataballontesz (’A hamis véleményekre’). Alaptételét homo mensura- tételnek nevezzük: „Minden dolognak mértéke az ember”. Ismeretelméleti relativizmusán túl grammatikai vizsgálataiban számos mondatfajtát megkülönböztet, felismeri a nyelvtani nemeket.