A frontról hazatérva az Újhold című folyóirat köréhez csatlakozott, s az Új Ember katolikus etilap munkatársa lett. A Trapéz és korlát (1946) kötetében háborús tapasztalatait erkölcsi és történelmi emberi tragédiának mutatja. A II. világháborút követő magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye Harmadnapon (1959) kötete. Nagy költeményei – mint a Harbach 1944 (1946), a Négysoros (1956), Apokrif (1956) – apokaliptikus látomások, melyekben az idő megállt, örökös jelenné vált a múlt. „Költő vagyok és katolikus” – mondta magáról, s hárította el a katolikus költő címkéjét.