A német romantika első, korai korszakának legjelentősebb képviselője. Muzikalitástól áthatott, fantáziadús művei közül kiemelkedik a Himnuszok az éjszakához (1800) ciklus, melyben a vágy, a tudatalatti világ éjbirodalma jelenti szerelmesével való újbóli egyesülését. Nagy epikus műve a Heinrich von Ofterdingen (1802) című posztumusz regénye, mely egy ifjú költővé válását ábrázolja. A regény címadó hősének, a középkori szerelmi líra képzelt alakjának költői útja a kék virágról szóló szimbolikus álommal veszi kezdetét.