Az Újhold című folyóirat köréhez tartozott. Az objektív lírai irányzat képviselője. Költészetében az elhagyott, látomásokkal szembesülő ember kapaszkodik abba, amit megfoghatónak tart. Ezt már első kötete (Kettős világban, 1946) is jelzi. Az öröklét és földi élet abszolút egységeit mutatja be Napforduló (1967) kötete Ekhnáton-ciklusában. Az esszé megújítója. 64 hattyú (1975) című könyve alkotás-lélektani, vers- és műfordítás-gyakorlati, verselemző témákkal foglalkozik. A hegyi költő (1984) esszémonográfia a babitsi költészetet objektív lírakezdetként felfogó értelmezésével a költőnő életművének egyik csúcsteljesítménye. Népszerű gyermekversei, meséi (Aranyecset, 1962; Bors néni, 1978) a műfaj lehetőségeit gazdagították, mai napig a gyermekirodalom legszebb alkotásai közé tartoznak.