Kiváló meseíró. Verses elbeszéléssel (Az aranyszőrű bárány, 1902), majd gyermekmesékkel indult. Regényeinek hősei kiszolgáltatott kisemberek (Hannibál feltámasztása, 1924), falusiak (Ének a búzamezőkről, 1927). Ifjúsági regényei, így a Rab ember fiai (1908), vagy önéletrajzi elemekkel átszőtt „meséje”, a Kincskereső kisködmön (1918) a magyar gyermekirodalom klasszikusai. Kedvelt műfaja a tárca, melynek első gyűjteményes kiadása a Georgikon (1925). Történelmi regénye, az Aranykoporsó (1932) az ókorba helyezett korrajz.