A kalandos életű Cervantes életműve az aranyszázadi spanyol irodalom szintézise, korának minden műfajában alkotott. Pályáját költőként kezdte, erazmista mintára. Verses formájú művei közül kiemelkedik a Galatea (1585) pásztorregénye. A Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjobb drámaírója, az egyfelvonásos mestere. Gyűjteményes műve a Nyolc komédia és nyolc közjáték 1615-ben jelent meg. Fő műve, maradandó alkotása a két részben megjelent Az elmés, nemes Don Quijote de la Mancha (1605, 1615). Világirodalmi jelentőségét annak köszönheti, hogy korának és a legáltalánosabb problémáknak józan ábrázolásával megteremtette a realista regény formáját. A regény jelentését két egyetemes szimbólummá nőtt alak, Don Quijote és Sancho Panza hordozza, akik az idealizmus és a gyakorlatias józanság példái.