Sokáig festőként dolgozott, majd 1809-ben mutatta be első drámáját, szomorújátékát (A tatárok Magyarországban, 1809), mely későbbi (1819) nagy sikerét a nemzeti ellenállás közönségének köszönhette. A kérők (1820) vígjáték már művészileg érett színpadi műve. Drámái közül kiemelkedik a Stibor vajda sorstragédiája (1818), ami a Bánk bán mellett először veti fel a jobbágykérdést. 1821-től haláláig szerkeszti az Auróra című évkönyvet. A XIX. század első fele legünnepeltebb színpadi szerzője.