Juhász Gyula segítségével jelent meg első kötete, a Szépség koldusa (1922). Számos hatás felfedezhető költészetében, ezeket mind túlszárnyalva alkotott belőlük szintézist. Megteremti a tájlíra sajátos külvárosi, városperemi szimbolizált személyes formáját (A város peremén, Külvárosi éj, 1932-es címadó kötetben). Költészete érzelmi világának erőteljes lázadó formáját mutatja a proletár versekben is (Tömeg, Szocialisták, Proletárdal), de ezek is mind a szellemi-érzelmi hiány betöltésének formái. A csoporthoz tartozás mellett a hiány további formái a mamához (Mama, Kései sirató), a nőhöz, a társhoz (Nagyon fáj, Klárisok, Óda) szóló érzékeny költemények. Verseinek erőteljes asszociatív struktúrája (A hetedik) sokszor filozofikussággal (Eszmélet, Tudod, hogy nincs bocsánat), nemzeti programmal (A Dunánál), önmegszólító formákkal (Karóval jöttél) párosulva a magyar líra remekei. Számos műfajt újított meg a magyar irodalomban, így A kozmosz éneke szonettkoszorúja a szonettet, az Egy spanyol földmíves sírverse az epigrammát. Ignotus Pállal 1936-től a Szép Szó című folyóirat szerkesztője.