Áprily Lajos fia, a Nyugat harmadik költőnemzedékéhez tartozott. Lírája elégikus, Krúdy Gyula „ködlovagjainak” életérzését fejezi ki (Rezeda Kázmér búcsúja). Regényeiben (Kincskeresők, 1937; Zugliget, 1940) és elbeszéléseiben (Isten madara, 1973; Angyalfia, 1978) nosztalgikus, lírai hangon idézi ifjúságát. A háború után archaikus témájú költeményekben fejezi ki az európai lét törékenységét (Ehnaton álma). Hosszú hallgatás után csak 1957-ben jelent meg Tilalmas kert című verseskötete. Továbbra is sötét színekkel festette le az emberi létezést (Középkori fametszet I-IV.). Kiváló műfordítóink közé tartozik (Goethe Faust 1. része).