Irodalmi működését újságíróként kezdte, a neokonzervatív tábor egyik fő képviselője. Első regénye, a Hasztalan (1872), A muzsikus Jankó, valamint A világítótorony őre című kisregényeit számos epikus mű követi. Munkásságának központi alkotása történelmi trilógiája (Tűzzel-vassal, Özönvíz, A kislovag), mely az ukrán-lengyel háború egyes eseményeit dolgozza fel. A Néro császár korában játszódó Quo vadis? című regényéért (1896) irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki 1905-ben.