A modern nagyvárosi élet könnyed verselőjeként tűnt fel (Modern dalok kötete, 1892). Újságcikkei mellett novellákat (Írók, színésznők és más csirkefogók, 1910; A tündérlaki lányok, 1914 kötetei), regényeket (Az utolsó bohém, 1911; Family Hotel, 1913; Jaguár, 1914), színműveket írt, fordított. Novelláinak és regényeinek alakjai a polgári élet körén kívül eső világból valók: bohémek, színészek, kalandorok. Legnagyobb színpadi sikerét A néma levente (1936) verses színművével érte el.