Gyulai Pál (1826-1909)

Író, költő, kritikus, irodalomtörténész.

Első jelentős műve A vén színész (1851) elbeszélése. Egy régi udvarház utolsó gazdája (1857) című kisregényében elsőként ábrázolta a pusztulásra ítélt nemesi életformát. Töredékekben maradt Puskin hatását tükröző verses regénye, a Romhányi (1869-72). Mint kritikus és irodalomtörténész a népnemzeti iskola esztétikai és irodalompolitikai győzelméért harcolt, a feltörekvő új nemzedék (Vajda, Reviczky) szándékait nem értette. Legjelentősebb irodalomtörténeti művei: Petőfi Sándor és lírai költészetünk (1854), Katona József és Bánk bánja,(1860), valamint Vörösmarty életrajza (1866).