Az Emberi Jogok Társaságának alapítója. A júliusi forradalomtól titkos társasága ellenzéki röpirata után megírja főművét, a Danton halála című drámáját. Strasburgi emigrációjában írta meg a Leonce és Léna című vígjátékát (1836), dolgozott töredékben maradt két művén, a Lenz novellán és a Woyzeck drámán. Drámáit a dramaturgia hagyományos szabályai helyett a belső feszültség fogja össze. Művei lélektani-bölcseleti mélységűek, sajátos képalkotásúak, erőteljes nyelvezetűek. Több mozgalom (naturalisták, expresszionisták) előfutárának tekintette.