A volt jezsuita szerzetes költészetének esztétikai jelentősége igen nagy: rokokó stílusban írt versei mellett megújítja a dalformát és magyaros, népies elemekkel frissíti fel. Nevéhez fűződik a magyar irodalom első szonettje, A pipáról. Legismertebb prózai munkái a Nemes ember (1748), Nemes asszony (1749), Nemes úrfi (1771), angol, olasz írók műveinek átdolgozásai. Erkölcsnevelő, hitbuzgalmi írásai, a Szent ember (1773) elmélkedései, a Bölts ember (1778) erkölcstana után egyetlen világias szépprózai műve a szórakoztató célzatú Téli éjszakák (1787) elbeszélés-gyűjteménye.