A XX. század egyik legjelentősebb angol költőjének tartják. A walesi tájai, a Biblia látomásos nyelve, szokatlan grammatikai fordulatok, az ősi angolszász szókészlet jellemző néha automatikusnak tűnő írásmódjára. Első lírai kötetei (Tizennyolc vers, 1934; Huszonöt vers, 1936) a szürrealizmus hatását tükrözik. 1940-ben adta ki Az író arcképe kölyökkutya korából című önéletrajzi romantikus-naturalista novellaciklusát. Vallásos ihletettségének erősödéséről tanúskodik a Halál és Jelenés (1946), míg az Álomországban (1951) című kötete Blake műveihez hasonlítható.