Egész működésére jellemző a hazafiság, mely hol burkolt németellenességben (Augsburgi ütközet című eposz, 1824; Riadó című dal, 1849), hol a nemesi politika ellen irányul (Haladunk a magyarságban, epigramma). Leginkább az eposz monumentalitása vonzotta (Botond, 1833), a ballada műfaja a nemzeti hősök megéneklését jelentette számára (Szondi, Hunyadi) ugyanúgy, mint közéleti epigrammái (Zrínyi a költő, Hunyadi László). Folytatta az Aurora-kör népies törekvéseit, az ő nyomán terjedt el a népdal formakészlete, valamint a nemzeti versidom népszerűsítése is az ő érdeme. A kufsteini fogságban írott A rab című költeménye lírájának legszebb darabja. Életművének jelentős része A magyar nyelv szótára (1862-74) hat kötete, amit Fogarasi János fejezett be.