Elbeszélései, zenekritikái a Nyugatban jelentek meg, a Budapesti Napló zenekritikusa. Korai naturalista novellái (Apa és fiú; Trepov a boncolóasztalon) témáit még orvostanhallgató korából merítette. A későbbi körorvos novellahőseit nem célok vezérlik, hanem elfojtott vágyak, indulatok. Műveiben egyszerre hat a biologisztikus szemlélet, valamint a szimbolizmus, a szecesszió. Megkomponált, a nyelv zeneiségét kihasználó – érett korszakának – legjobb elbeszéléskötetei A varázsló kertje (1908) és Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909). A morfinista Csáth elbeszélői világa sokszor az álom és valóság, a gyermekkor (A vörös Eszti, 1908) realitásával való találkozás, olykor indulatos, gyilkos (Anyagyilkosság, A kis Emma, Gyilkosság) pszichoanalitikus érzékeltetés. Nyolc drámája közül kiemelkedik a polgári dráma legjobbjai közé tartozó Janika (1911), s az abszurd dráma előfutárának tekinthető Hamvazószerda (1911).