A középkorban uralkodó filozófiai irányzat, a skolasztika megalapítója. Isten létét igazoló ontológiai argumentum (istenbizonyíték) szerzőjeként ismerik el, amit leginkább Proslogion (’Szózat’) című munkája tartalmaz. Megírja a Monologon (1077) értekezését, melyben Isten létét észérvekkel, s nem tekintélyelvűen igyekszik bizonyítani. A Miért lett Isten emberré? (1099) című értekezése a megváltás mint elégtétel elméletének klasszikusa lett.