Az Erdélyi Helikon, majd a pesti Protestáns Szemle szerkesztője. Első kötete, a Falusi elégia (1921) már nem Jékely családi nevén jelent meg. Impresszionista látásmód, az erdélyi táj (a menedékhely) bemutatása jellemzi költeményeit, versépítkezésében klasszikus hagyományokat mutatva. Két verses drámájának – Idahegyi pásztorok (1929); Oidipus Korinthosban (1957) – antik témájában panteisztikus békevágyát, humanizmusát fejezi ki. A transzszilván gondolat megszólaltatója (Tetőn). Az egyik legsikeresebb műfordító. Legismertebb fordításai Puskin Anyeginjének és Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versének tolmácsolása.