A preraffaelitizmus a századközép évtizedében bontakozott ki Angliában, hatása azonban átcsapott a kontinensre is. Szerintük már Raffaello korától akadémikussá vált a művészet. Vallásos szimbolizmus, misztikus tartalom, a történelemhez és a Bibliához, legendákhoz fordulás jellemezte őket. Ugyanakkor aprólékos természethűség, az alakok pontos formálása, kompozíciós szigorúság. Törekvéseiket a szimbolizmus és a szecesszió egyaránt elismerte. Teoretikusuk John Ruskin volt.
A Pre-Raphaelite Brotherhood alapítói 1850 körül:
William Holman Hunt (1827-1910), John Everett Millais (1839-1896), Dante Gabriel Rossetti (1828-1882).
Dante Gabriel Rosetti: Proserphine
Henry Holiday (1839-1927): Dante találkozása Beatricével
A mozgalom angliai forrása William Blake (1757-1827) próféciás miszticizmusa és a romantikus Samuel Palmer (1805-1881) művészete volt, míg a kontinens romantikus irányai közül mindenekelőtt a német nazarénusok útját folytatták. Hozzájuk hasonlóan ők is a középkor, az elveszett Éden után áhítoztak, társaságuknak már a neve is kifejezte, hogy a Raffaello előtti korokba vágynak vissza, a trecentóba és a quattrocentóba, mikor is a művészet még a "teológia szolgálóleánya" volt, tehát szorosan illeszkedett a kor világképébe, kötött társadalmi funkciója volt, ikonográfiai, szabályok határozták meg a művész munkásságát.
Blake: Ádám kiűzése