Ismeretlen szerző (11. sz. első fele)

Mert amiként különb- különb tájakról és tartományokról jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást , különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.
(VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról)

(Ford.: Kurcz Ágnes)

Sicut enim ex diversis partibus et provinciis veniunt hospites, ita diversas linguas et consuetudines diversaque documenta et arma secum ducunt, quae omnia regna ornant et magnificant aulam et perterritant exterorum arrogantiam. Nam unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est.
(VI. De detentione et nutrimento hospitum)

Látjátuk feleim szümtükhel mik vogymuk: isa, pur es homou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüköt, Ádámut, es odutta volá neki paradicsumut hazoá. Es mend paradicsumben volou gyimilcsektűl munda neki élnie. Heon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mundoá neki méret nüm eneik: isa, ki nopun emdül oz gyimilcstűl, halálnek haláláal holsz. Hadlavá holtát terümtevé istentül, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüinek, es evék oz tilvut gyimilcstül. Es oz gyimilcsben halálut evék. Es oz gyimilcsnek úl keseröü volá vize, hugy turkokat migé szokosztja volá. Nüm heon mogánek, gye mend ű fojánek halálut evék. Horoguvék isten, es vetevé űt ez munkás világ belé: es leün halálnek es pukulnek fesze, es mend ű nemének. Kik ozuk? Miü vogymuk.

(Benkő Loránd olvasata)